Cselekvőképesség és nyilatkozattétel az egészségügyi ellátások igénybevétele során

Abstract

A cselekvőképesség korlátozása oltalmi szabály a „fogyatékos akaratképességű” személyek védelmére. A régebbi magyar magánjog abból a szabályból, hogy a gyermek megkötheti a mindennapi életben előforduló csekélyebb jelentőségű ügyleteket, egyfajta „okos áthidalást” látott a jövő jogfejlődésének útja felé. A gyakorlat a kiskorúnak a saját keresményével való rendelkezési lehetőségét más kötelezettségek vállalására is kiterjesztette, a magát önállóan eltartó kiskorú keresményének szerzése tárgyában is önállóan szerződhet, és nemcsak az életszükségletek fedezésével kapcsolatban, hanem teljes keresete mint különvagyona erejéig – korlátozott – felelősséggel tartozik. A gyermeken végrehajtott műtét Szladits szerint belegyezés hiányában „tiltott cselekménynek” minősülhet. Az elmeállapot miatt fennálló cselekvőképtelenség vizsgálata tekintetében az irodalom azt hangsúlyozza, hogy az adott ügylet tekintetében esetszerűen kell vizsgálni, hogy az adott személy a cselekedete lényeges következményét meg tudja-e ítélni. Az a tény, hogy az illető gondnokság alatt áll-e, csak a bizonyítás tekintetében vehető figyelembe, egy 1932-ből idézett bírósági határozat szerint. Az életszükséglet körében tett indokolt ügyleteket érvényesnek kell elismerni.