Az uniós ügynökségek piacszabályozói hatásköreinek ellentmondásai az Európai Unió Bíróságának C-270/12. számú ítélete tükrében

Abstract

Az európai integráció fejlődése során egyértelműen tetten érhető tendencia, hogy a legutóbbi időszak válságkezelési kihívásaira, valamint általában az integrációval szembeni elvárásokra az Európai Unió intézményi válaszokat ad. Ennek egyik jele az uniós ügynökségek számának növekedése, valamint azok egyre erősebb piacszabályozói és piacfelügyeleti hatáskörökkel való felruházása. A jelenség ellentmondásossága abban mutatkozik meg, hogy az elsődleges jog, azaz az alapító szerződések által meghatározott közvetett végrehajtás keretrendszerében főszabály szerint máig a tagállami közigazgatási szervezetrendszer feladata az uniós rendelkezések végrehajtása. Az uniós ügynökségek közvetlen végrehajtó szerepe ugyanakkor, bár egyre nagyobb befolyásra tesz szert a közvetett végrehajtással szemben, az ügynökségek „szerződésidegen” jogi helyzete alááshatja piacszabályozási és felügyeleti tevékenységük hatékonyságát. Ezt az ellentmondást az Európai Unió Bíróságának C-270/12. számú ítélete sem oldotta fel. Olyan módon értelmezte újra ugyanis az ügynökségek működésével kapcsolatos doktrínát, hogy fenntartotta azt az alaptételt, amely szerint az ügynökségek közvetlenül a piaci szereplőkkel szemben csak kivételesen léphetnek fel – holott az uniós jogalkotó döntéseiből fakadó számuk és szerepük növekedése alapján erre egyre szélesebb körben lenne igény.