A faktoring mint atipikus szerződés

Abstract

A XIX-XX. században lezajlott nagy társadalmi-gazdasági átalakulási folyamatok által indukált gazdasági fejlődés új igényeinek kielégítésére a már ismert szerződéstípusok nem mindig nyújtottak a felek érdekeinek megfelelő megoldást, melynek következtében a szerződési szabadság elve által kínált lehetőség segítségével felek egyedi, dogmatikai szempontból a hagyományos szerződési tipológiába nem vagy nehezen besorolható szerződéseket kötnek. Ezek fő típusjegyei az idők folyamán megszilárdulnak, de még elterjedésüket követően sok évvel is folyamatban van kodifikációjuk, így rendszertanilag az új szerződéstípusok vegyes (contractus mixtus) vagy atipikus szerződésnek minősülnek. Noha a dogmatikai disputa vélhetőleg még hosszú ideig el fog tartani, e szerződésfajták jelentős része már vitathatatlanul a mindennapi élet részét képezik. E szerződések közül a legjelentősebbek közé sorolható a faktoring, melynek jelentőségét mutatja, hogy csak a magyarországi bruttó faktorált forgalom 2011. első félévében 404,9 milliárd Forint volt. Így a faktoring már nem nevezhető marginális pénzügyi szolgáltatásnak, hanem számottevő eleme a rövid távú finanszírozási eszköztárnak.