A közérdekű munka mint alternatív büntetés

Abstract

Mindenekelőtt a témám rövid vázolásával szeretnék választ adni arra a kérdésre, hogy a közérdekű munka büntetés – mint anyagi jogi intézmény – milyen kapcsolatban áll a büntetőeljárással. A kutatás tárgya annak a vizsgálata, hogy azokban az esetekben, amikor lehetőség van közérdekű munka büntetés kiszabására – a Büntető Törvénykönyv lehetővé teszi, és a bűncselekmény jellegét, az elkövető személyiségét tekintve a közérdekű munka adekvát szankció –, milyen arányban élnek a gyakorlatban a közérdekű munka büntetés lehetőségével a jogalkalmazók. A közérdekű munka büntetést a kutatás azért határozza meg „alternatíva”-ként, mert Büntető Törvénykönyvünk leggyakrabban szabadságvesztés büntetést ír elő a bűncselekmények szankciójaként, valamint mind a jogalkalmazók, mind a közvélemény számára a szabadságvesztés a „mérce” az alternatív szankciók megítélésénél, így minden más büntetés vagy intézkedés alternatívának tekinthető. A 2009. évi LXXX. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról feloldotta szankciórendszerünk szabadságvesztés-centrikus voltát, kérdés azonban, hogy a jogalkalmazás él-e ezzel a lehetőséggel. A kutatás a közérdekű munka büntetés alkalmazását vizsgálja, azonban a hatályos büntető eljárásjogi törvény számos egyéb „alternatív útvonal”-at kínál a „klasszikus útvonalterv”-hez képest.