Kockázatmenedzselés és bűnözéskontroll
Date: 2010
Subject: jogtudomány
kriminológia
Jogi Tanulmányok
kriminológia
Jogi Tanulmányok
MTMT: 1506825
Abstract:
A nyugati társadalmak ezredfordulós kriminálpolitikáit változatos trendek tarkítják.
Egymásnak gyakran ellentmondó kriminológiai feltevések és politikai értékválasztások
érvényesülnek egymás mellett, egyszerre biztosítva teret például a helyreállító
igazságszolgáltatásban vagy a közösségi bűnmegelőzésben kifejeződő
humánusabb kriminálpolitikai törekvéseknek éppúgy, mint a zéró tolerancia, a
punitív rendpártiság és a terjeszkedő megfigyelés trendjeinek. E sokszínűség egyik
oka, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben a nyugati kriminálpolitikákat szerteágazó
és meglehetősen bizonytalan útkeresés jellemzi, amely új racionalitásokat és
értékeket enged be a bűnözésről és annak kontrolljáról való gondolkodásba.
E tanulmányban napjaink kriminálpolitikai tendenciáit egyetlen dimenzió, az ún.
kockázati logika felértékelődése mentén tekintem át. E jellegzetesen 20. század
végi szemléletmód eredményeként a kriminálpolitika sajátos arculatot nyer, amelyet
karakterisztikus célkitűzés, illetve az ennek elérésére rendelt új eszközök fémjeleznek.
A kockázati logika alapján ugyanis a bűnözéskontroll prevenciós törekvései
új értelmet kaptak: a kriminális kockázatok feltárására, valószínűségük megbecslésére,
analizálására, rendszerezésére és menedzselésére is irányulnak. A mechanizmus
erősen hasonlít a kockázat (jellemzően statisztikai) valószínűsége, a
„kockázati tényezők” jelenléte és súlya alapján kalkuláló biztosítási piac működéséhez.
A kockázati logika alapján működő bűnözéskontroll ugyancsak a feltérképezett
veszélyforrások alapján választja ki beavatkozási eszközeit, az analógia
alapján ezért sokan már a „biztosítási igazságszolgáltatás” (actuarial justice) terjedéséről
beszélnek.1 Noha megítélésem szerint a kockázat felértékelődése távolról
sem az egyetlen szervező logika a kortárs kriminálpolitikai trendekben – az egymással
versengő értékek és racionalitások alapján szerveződő ezredfordulós
kriminálpolitikák nem fűzhetőek fel valamely kizárólagos magyarázómodellre –,
az kétségtelen, hogy a rizikószemlélet megjelenése és intézményesülése meghatározó
fejlemény a kortárs kriminálpolitikai trendek alakulásában. Ez a folyamat
elsősorban az angolszász országokat jellemzi, de hatása már jól érzékelhető a kontinentális
Európában is.