Kockázatmenedzselés és bűnözéskontroll

Abstract

A nyugati társadalmak ezredfordulós kriminálpolitikáit változatos trendek tarkítják. Egymásnak gyakran ellentmondó kriminológiai feltevések és politikai értékválasztások érvényesülnek egymás mellett, egyszerre biztosítva teret például a helyreállító igazságszolgáltatásban vagy a közösségi bűnmegelőzésben kifejeződő humánusabb kriminálpolitikai törekvéseknek éppúgy, mint a zéró tolerancia, a punitív rendpártiság és a terjeszkedő megfigyelés trendjeinek. E sokszínűség egyik oka, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben a nyugati kriminálpolitikákat szerteágazó és meglehetősen bizonytalan útkeresés jellemzi, amely új racionalitásokat és értékeket enged be a bűnözésről és annak kontrolljáról való gondolkodásba. E tanulmányban napjaink kriminálpolitikai tendenciáit egyetlen dimenzió, az ún. kockázati logika felértékelődése mentén tekintem át. E jellegzetesen 20. század végi szemléletmód eredményeként a kriminálpolitika sajátos arculatot nyer, amelyet karakterisztikus célkitűzés, illetve az ennek elérésére rendelt új eszközök fémjeleznek. A kockázati logika alapján ugyanis a bűnözéskontroll prevenciós törekvései új értelmet kaptak: a kriminális kockázatok feltárására, valószínűségük megbecslésére, analizálására, rendszerezésére és menedzselésére is irányulnak. A mechanizmus erősen hasonlít a kockázat (jellemzően statisztikai) valószínűsége, a „kockázati tényezők” jelenléte és súlya alapján kalkuláló biztosítási piac működéséhez. A kockázati logika alapján működő bűnözéskontroll ugyancsak a feltérképezett veszélyforrások alapján választja ki beavatkozási eszközeit, az analógia alapján ezért sokan már a „biztosítási igazságszolgáltatás” (actuarial justice) terjedéséről beszélnek.1 Noha megítélésem szerint a kockázat felértékelődése távolról sem az egyetlen szervező logika a kortárs kriminálpolitikai trendekben – az egymással versengő értékek és racionalitások alapján szerveződő ezredfordulós kriminálpolitikák nem fűzhetőek fel valamely kizárólagos magyarázómodellre –, az kétségtelen, hogy a rizikószemlélet megjelenése és intézményesülése meghatározó fejlemény a kortárs kriminálpolitikai trendek alakulásában. Ez a folyamat elsősorban az angolszász országokat jellemzi, de hatása már jól érzékelhető a kontinentális Európában is.