Internet és versenyjog

Abstract

Az internetről folytatott viták középpontjában az a kérdés áll, hogy szükséges, és ha igen, lehetséges-e valahogyan a szabályozása. Mint a modern világ új jelensége, nagy jövő állhat előtte: hamar potenciális szabályozási terület, mi több, jogintézmény válhat belőle, sőt, akár még jogi tárgy is, ha szorgalmasan halad a jog által megszabott úton. Az internetre azonban ez nemigen jellemző. Annál jóval öntörvényűbb, kiszámíthatatlanabb. Tiszteletlenül felrúg olyan nagy múltú fogalmakat, mint hatáskör vagy joghatóság. Ezért aztán meggyűlt vele a bajuk a jogászoknak is. Egyesek szigorú állami fellépést követeltek, mások teljes szabadságot, mindenfajta szabályozás nélkül. Szélsőséges nézetek ezek, a valóság valószínűleg sokkal kevésbé izgalmas, hiszen nagyjából a kettő között helyezkedik el. Tény az, hogy – legalábbis egyelőre – egységes internetjog, mint önálló jogterület, nem létezik. Azonban minden jogágban felmerül(het)nek internettel öszszefüggő kérdések, ezeket alaposan végig kell gondolni. A világháló nemzetközi jellege miatt az államhatárok szerint szerveződő szabályozás eleve lehetetlen. Az egyes államok tehát nem léphetnek fel hatékonyan, ha a joguk szerint káros tartalmakat kívánják üldözni. Nehézkessége miatt egyelőre nincs esélye egy kiterjedt nemzetközi szintű megoldásnak sem. Marad tehát az önszabályozás: az internetet működtető szervezetek – szolgáltatók – saját maguk által létrehozott szabályrendszere. Mivel azonban e szabályok alkotói egyben racionálisan gondolkodó piaci szereplők is, olyan biztosítékok kellenek, amelyek megakadályozzák, hogy szabályozás címén saját helyzetük kihasználásával korlátozzák a többi versenytársat. Az önszabályozó rendszer ugyanis, amely valójában a piacvezetők által létrehozott megegyezés, esetenként kartellgyanús lehet. A versenyjog hagyományos elvei, az új technikai lehetőségeknek megfelelően átgondolva, alkalmasak lehetnek az effajta diszfunkciók kiküszöbölésére. A gazdasági életet tipikusan tiltó, és nem jogosító normák működtetik – azaz ami nem tilos, azt szabad. A versenyjog egyike e kevésszámú, de szükséges tilalmaknak. Meg kell tehát vizsgálni, hogy pontosan milyen magatartások, helyzetek vetnek fel a versenyjog szempontjából aggályos kérdéseket. Minden versenyjogi vizsgálódás kiindulópontja a releváns földrajzi- és termékpiac meghatározása, amelyen a versenyt értelmezni lehet, hiszen elkülönült piacon működő szereplők nem versenytársai egymásnak. Ezt követi a piaci szerkezet vizsgálata, aminek alapján el lehet dönteni, hogy történt-e versenykorlátozás. Az interneten e folyamat minden pontja átértelmeződik. A versenyjog olyan alapfogalmai, mint piac, hozzáférés az interneten új megvilágításba kerülnek. És bár bebizonyosodott, hogy a két klasszikus versenyjogi tényállás, a versenykorlátozó megállapodás (összehangolt magatartás, kartell) illetve a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megvalósítható az elektronikus kereskedelmi tevékenység során is, a felvetett problémák nagyobbrészt még elméleti jellegűek. Sokszor csak a még meg be sem következett káros magatartás lehetőségéről, a tisztességes versenyt fenyegető, hipotetikus veszélyforrásokról beszélhetünk. Míg az Európai Bizottság komolyan foglalkozott a témával, a Bíróság elé internettel kapcsolatos ügy mindezidáig nem került. Szó sincs tehát arról, hogy az internet önmagában versenykorlátozó jellegű lenne- éppen ellenkezőleg, növeli a kereskedelmi forgalmat, hiszen termékek, szolgáltatások új piacait nyitja meg. E vizsgálódás célja az, hogy lajstromba vegye az elektronikus kereskedelem versenyjogi szempontból releváns kérdéseit. Alapos és mélyreható vizsgálat helyett tehát inkább egy időszerű problémakatalógus elkészítése a cél. Ilyen irányú gondolkodás eddig két nagy jogrendszer keretei között folyt: az Egyesült Államokban és az Európai Unióban, így főleg e két terület szabályozását, tapasztalatait fogjuk vizsgálni, a hangsúlyt az utóbbira, különösen pedig az Unió versenyhatósága, a Bizottság gyakorlatára helyezve.