A hatásos műszaki intézkedések jogi védelmének általános kérdései

Abstract

A szerzői jog monopólium, az alkotó számára a törvény által biztosított kizárólagos jog, mellyel a művet, pontosabban annak felhasználását irányítása alatt tarthatja. Ha egy mű a szerzői jog oltalmát élvezi, a jog a jogosult számára tartja fenn az összes olyan cselekmény kizárólagos jogát, amelyek révén a mű „hasznosítható”: eljuttatható a közönséghez és ennek révén képes a szerző számára erkölcsi elismerést szerezni illetve anyagi hasznot hajtani. Sok indoka van a szerző érdekei monopólium útján történő védelmének, például a könnyű jogérvényesítés, vagy hogy ily módon a jogosultságok széles körét könnyű biztosítani, azonban egy ilyen megoldás veszélyei sem elhanyagolhatók. Gazdasági-társadalmi berendezkedésünk általában is idegenkedik a monopóliumoktól, mivel azok a modern gazdaság egyik alappillérét, piaci versenyt korlátozzák. Az idegenkedés a szerzői jog által létrehozott monopólium esetében is jogos – még ha sajátos tárgyára tekintettel ezúttal nem is a verseny sérelme jelenti az igazi veszélyt – ugyanis hasonlóan fontos érdekek szenvedhetnek csorbát. Elég, ha csak az információ szabad áramlására, a műalkotások és az új tudományos eredmények megismerésének és minél szélesebb körű terjedésének lehetőségére, az oktatás, a tudományos kutatás érdekeire gondolunk, máris nyilvánvalóvá válik hogy az alkotók részére adott teljes körű monopólium végső soron a tudományok és művészetek fejlődését magát is gátolja.1 Ennek elkerülése érdekében a szerzők kizárólagos jogait korlátozni kell, egyensúlyt teremtve a különféle, a monopólium megadását kívánó illetve az általa sérelmet szenvedő társadalmi érdekek között.2 Tekintettel azonban arra, hogy a társadalom és vele együtt a társadalmi érdekek folyamatosan változnak, egy ilyen egyensúly sosem lehet végleges. Felül kell vizsgálni, ahányszor csak megváltoznak a körülmények, ahogyan az például a rádiózás vagy a televíziózás megjelenése nyomán is történt. Jelenleg is egy ilyen felülvizsgálat korszakában élünk, amikor a technikai fejlődés nyomán megjelent új felhasználási és érzékelési módok felborította egyensúlyt ismét nemzetközi egyezmények próbálják helyreállítani. Az új egyensúly teljes körű értékelése meghaladná jelen évfolyamdolgozat kereteit, így az a következőkben annak csupán egy aspektusával, a hatásos műszaki intézkedések védelme általános kérdéseinek problematikájával kíván foglalkozni. A technikai fejlődés minden korban kettős hatással volt a szerzői jogra. Egyrészről új lehetőségeket nyitott a művek terjesztésére, közönséghez történő eljuttatására. Annak idején a hangrögzítés, a mozgókép s ezek nyomán a rádió és a televízió megjelenése, míg a közelmúltban, a XX. század végén a digitális technika volt az, ami új távlatokat nyitott a szerzői művek terjesztésében. Másrészt azonban, mint minden új technológia, a digitális technika is újabb veszélyeket jelentett a szerzők anyagi érdekeire. Ahogyan a rádió megjelenésekor a „lemezgyártók” joggal „átkozták a konkurenciát, akik profit nélkül árulták a Kék Rapszódiát”, úgy megfelelő szabályozás hiányában a XXI. század kiadói is alappal tarthatnak például az internetről letölthető tökéletes minőségű másolatok okozta bevételkieséstől. Ezeket a félelmeket figyelembe véve kellett megtalálni a szerzői jogban egy új egyensúlyt. Ennek egyrészről megfelelő védelmet is kellett biztosítania a jogosultaknak akkor is, ha az új technológiák alkalmazása mellett döntenek. Mivel egy új terjesztési mód (például egy új hordozó) bevezetése és széleskörű elterjesztése igen nagy befektetéseket igényel, amelyek jogosultaknak csak a szerzői jogok gyakorlása révén térülhetnek meg, világos, hogy csak akkor fognak ebbe bele, ha jogaik gyakorlását biztosítottnak látják. Másrészről, a digitális technika (és főként a rendkívül gyorsan és egyszerűen elkészíthető, tökéletes minőségű másolatok) megjelenése olyan új helyzetet teremtett, ami új terjesztési módok bevezetése nélkül már önmagában is a szerzői jogi kizárólagos jog és ennek korlátai közötti új egyensúly kialakítását követelte. Mindezekre a kérdésekre a WIPO égisze alatt 1996-ban elfogadott két egyezmény3 próbált megoldást találni. Ezek, bár bizonyos jogosultságok (pl. a nyilvánossághoz közvetítés) a digitális korszak által megkívánt mértékben történő kiterjesztése révén jelentős változást hoztak, a szerzői jog egészére nézve a legnagyobb hatást mégis egy olyan jog biztosításával érték el, amely valójában nem is szerzői jogi jogosítvány. 4 Ez, vagyis a hatásos műszaki intézkedések védelme a nemzeti inkorporációk során azonban rengeteg kérdést vetett fel, a két egyezmény ugyanis nem határozta meg a védelem pontos mibenlétét, csupán annak „megfelelő” voltát követelte meg. Ez a dolgozat – a kötet terjedelmi korlátaira is tekintettel – nem mutathatja be még csak a fontosabb nemzeti jogalkotási eredményeket sem, csupán arra vállalkozhat, hogy egy ilyen védelem indokolhatóságát és megvalósításának kulcskérdéseit tárgyalja.