Engedményezés biztosítéki célból

Abstract

Az engedményezés a jogosult rendelkezése a követelésről, ez tehát az ún. kötelmi jogi rendelkező jogügyletek (schuldrechtliche Verfügungsgeschäft) közé tartozik, amelyek közvetlenül vezetnek jog(ok) keletkezéséhez, módosulásához, megszűnéséhez (hasonlóan az adásvételhez, csak ebben az esetben követelés(ek) átruházásáról van szó). Az engedményezéshez ennek értelmében ez engedményező részéről rendelkező hatalom szükséges, aminek értelmében az engedményezés érvénytelen, ha az nem a jogosulttól származik. Az engedményezés konszenzuális ügylet, azaz az engedményezésről való megállapodás által az engedményező el is veszíti rendelkezési jogát, aminek következtében a további engedményezések már érvénytelenek lesznek (többszörös engedményezés kérdése) a korábbi engedményezés alapján érvényesen szerző személy ennek megfelelően megállapítási pert indíthat az érvénytelenség kimondására. Meg kell különböztetnünk azonban az engedményezést az engedményezésre kötelezéstől. Ez utóbbinál az engedményezésre kötelezett személy az engedményezést továbbra is megtagadhatja, illetve harmadik személyre ruházhatja a követelést, természetesen ilyenkor a szerződésszegéséért felelni fog, azonban a szerződés ellenére kötött későbbi rendelkező ügyletek nem válnak érvénytelenné. (Az elhatárolás különösen jövőbeli követelésekre vonatkozó rendelkező jogügyleteknél lesz jelentős).1 Az engedményezéssel csak a követelés – a járulékos mellékkötelezettségekkel együtt – száll át, azaz az engedményes kizárólag az engedményező jogosulti pozíciójába lép, és nem a szerződéses viszonyban betöltött helyébe (a magyar jog nem ismeri a szerződés-engedményezést), azaz kifejezett tartozás-átvállalás hiányában az engedményes a visszterhes szerződéses jogviszonyban csak jogosítottá válik, miközben az engedményező marad továbbra is a másik szerződő fél felé kötelezve.2 Az engedményezés általános jellemzői alapján mindenképpen alkalmasnak látszik a hitelezői érdek hatékony védelmére, ezért hitelbiztosíték funkciót is el tud látni, azonban az engedményezés természeténél fogva több, mint biztosíték, hiszen az engedményező aktív vagyonának (követeléseinek) jelentős része közvetlenül (a kielégítési rangsortól függetlenül) az engedményes(ek) vagyonába kerül át, amely természetesen sértheti a többi hitelező érdekét, miközben egyes hitelezőknél az engedményezővel szemben fennálló követeléseik túlbiztosítását eredményezi. Éppen ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy az engedményezés alkalmazási köre és módja a gazdasági szükségleteknek, a felek tényleges szerződéses akaratának, az engedményezés adott funkciójának megfelelően legyen meghatározva, ezáltal lehet ugyanis forgalom biztonságát, az egyéb hitelezők érdekét védeni.3 A Legfelsőbb Bíróság már többször hivatkozott legújabb döntéseiben egyrészt elfogadta a biztosítéki engedményezést mint atipikus hitelbiztosítékot, és elutasította azokat az érveléseket, melyek a fiduciárius engedményezést színlelt zálogszerződésnek kívánták minősíteni. A Ptk. 200. §-nak (1) bekezdése alapján ugyanis a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek (ez a szerződések jogának diszpozitivitása), azaz nem jogszabálysértő, ha a felek között a kölcsönszerződések és folyószámlahitel – szerződések biztosítására nem zálogszerződés, hanem (biztosítékadás céljához kötött) engedményezés történik. A biztosítéki engedményezés tárgya egyrészt az egyedi jogviszonyból fakadó konkrét követelések, másrészt kellően meghatározott jövőben keletkező követelés( ek). A biztosítéki engedményezés formáit tekintve lehet közönséges vagy csendes, illetve egyszerű vagy rulírozó (gördülő) attól függően, hogy az engedményezett követelés(ek) fix vagy változó állományú(ak), az engedményezett követelések számát tekintve egyszeres, többszörös illetve global cessio.