A kortárssegítés lehetőségei a büntetés-végrehajtás és az utógondozás területén
Date: 2004
Subject: jogtudomány
kriminológia
büntetés-végrehajtás
utógondozás
kriminológia
büntetés-végrehajtás
utógondozás
Abstract:
A szabadságvesztésre ítéltek általában többszörösen hátrányos helyzetben vannak.
Többségüket családi háttere már eleve determinálja, alacsony iskolai végzettséggel
rendelkeznek, sokuk valamilyen szenvedélybetegséggel is küszködik (alkohol, kábítószer
mellett a játékszenvedély is nagyon gyakori), bűncselekményük elkövetése
gyakran személyiségükkel összefüggő pszichikai okokra is visszavezethető, végül
mindezt tetőzi a szabadulásuk utáni büntetett előélet. A felsoroltak mind a visszaes
ők magas számára adnak lehetséges magyarázatot. Statisztikai adatok és kutatások
eredményei mutattak rá, hogy a fiatalkorban elkövetett első bűncselekmény
sok esetben a bűnöző életmód megalapozójává válik.1 A bűnismétlések megelőzése
ezért kiemelt jelentőségű, főként a fiatalkorú elítéltek esetében.
A visszaesők számának csökkentésére természetesen többféle megoldási javaslat
is adható, amelyek közül én a kortárssegítők nyújtotta segítség lehetőségeivel
foglalkozom. Konkrét programokat vázolok fel, amelyek a bv. intézet feladatkörébe
utalt nevelés és az utógondozást végzők szabadításra felkészítő tevékenységének
hatékony kiegészítőjévé válhatnának.
A kortárssegítés célja, hogy a segítségre szorulókat külön képzésen elsajátított
alapvető ismeretekkel felvértezett önkéntes fiatalok egy mellérendelt kapcsolat
keretében támogassák. Az önkéntesek munkájának hazai megvalósulásáról, jelent
őségéről a 2. fejezetben írok. A kortárssegítésnek a bűnismétlés megelőzésére való
kiterjesztése új lendületet adhatna a bv. intézetek, valamint az utógondozás nyújtotta
segítségadásnak, amelyekre a 3. és a 4. fejezetben térek ki, összesen három
program felvázolásával. Javaslatokat teszek az ezidáig középiskolában és javítóintézetben
hatékonyan működő ún. Street Law program bv. intézetekben való kiterjesztésére,
a Fiataloktól Fiataloknak program elindítására, amely a csoportos beszélgetésben
rejlő pozitív hatásokat kihasználva biztosítana hasznos időtöltést a
fogvatartottaknak. Végül szólok a Pártfogói Csoportról, amely a börtönpártfogolás,
és az utógondozás individualizált, egy személy által végzett megvalósítását garantálná.
Dolgozatomat a kortárssegítés bűnismétlés megelőzésében való előnyeinek
a felsorakoztatásával zárom.