Mediális tárgyak szerepe a természettudományi és művészeti múzeumi gyerekfoglalkozásokon
múzeumpedagógia
szakdolgozat
MSc
Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ
Absztrakt:
Diplomamunkám témájául a mediális tárgyak alkalmazásának lehetőségeit választottam hazai és külföldi múzeumi, tudománykommunikációs gyerekfoglalkozásokon. Budapesten a Ludwig Múzeumban Hemrik Lászlóval megtervezett foglalkozást vizsgáltam. A Magyar Természettudományi Múzeumban két különböző múzeumpedagógiai programot értékelhettem különböző szempontok alapján. Külföldi gyakorlati kutatási munkát is készítettem, a franciaországi Toursban a Természettudományi Múzeumban és az Agykutatás Hete 2015 kereteiben megszervezett tudománykommunikációs gyerekfoglalkozásokon. A magyar intézményekben és az agykutatásról szóló programról személyes megfigyelések, interjúk mellett kérdőívezéssel gyűjtöttem adatokat, míg a francia múzeumban csak beszélgetésekből és megfigyelésekből tudtam a kutatásaimat elvégezni.
A várt eredményeknek megfelelően kutatásaim alátámasztják, hogy a foglalkozások során inkább azokat a tárgyakat emelték ki a diákok, amelyekhez ténylegesen kapcsolódhattak, akár fizikailag, akár érzelmileg. Utóbbin azt értem, hogy a foglalkozásvezető egy személyes történetet, viccet vagy játékot is fűzött hozzá, így ténylegesen mediális tárgyakként működhettek ezek az objektumok.
Hazai és külföldi megfigyeléseim szerint a foglalkozásvezető felkészültsége, személyisége is nagyon meghatározó. A legtöbb esetben szívesen használtak tárgyakat, míg a Toursi Természettudományi Múzeumban kevésbé gyakorolták még ezt a tevékenységet. Úgy éreztem, hogy a múzeumpedagógus nyitott új szemléletekre, de a hagyományos történetmesélő tárlatvezetést részesítette előnyben. Összességében mindegyik programvezetőnek valamilyen formában fontos volt a humor szerepe, amellyel csökkentették a feszültséget és oldottabbá tették a légkört a foglalkozások folyamán.
A kérdőívek eredményei és a program vezetőivel készült beszélgetések alapján is kiderült, hogy a nemek között nincsen nagy eltérés a tárgyak használatában.
Az eredmények alapján azt a következtetést vontam le, hogy a természettudományi programok elengedhetetlen kellékei a mediális tárgyak, hiszen azok nélkül nagyon kevés dolgot érthetnek meg a gyerekek. A művészeti foglalkozásokon inkább kiegészítő elemekként jelennek meg.
A külföldi és hazai diákok válaszait összehasonlítva egy kiemelkedő és meglepő dolgot tapasztaltam. A felépítésében és megfogalmazásában nagyjából hasonló kérdőíveket a fiatalabb francia gyerekek jobban értelmezték és többen töltötték ki, mint a magyar diákok.
Nem túl előnyös összehasonlítani olyan jól működő nagy múzeumokat, mint a Ludwig és a Magyar Természettudományi Múzeum egy kisebb vidéki francia múzeummal. Mégis az a tapasztalatom, hogy ez alapján a kutatás alapján a magyar múzeumokban jobban működik a mediális tárgyak alkalmazása, mint a Toursi Természettudományi Múzeumban.
Ezzel szemben, bár nem múzeumi programként, kitűnő példáját láttam mediális tárgyak felhasználásának az Agykutatók Hete keretében szervezett természettudományos gyerekfoglalkozásokon Toursban. Kiemelkedő és egyedülálló lehetőséget látok abban,hogy kutatók is érthető és élvezhető gyerekfoglalkozásokat tartsanak bonyolult tudományos dolgokról akár Magyarországon is.
A Ludwig Múzeumban készített foglalkozástervezetben és megvalósulásában pedig azt látom, hogy a mediális tárgyaknak helye van a művészeti múzeumokban is, amely egy jól működő mintát mutathat más múzeumpedagógusok, pedagógusok számára is.
A későbbiekben idősebb korosztályok esetében, így akár gimnazisták, egyetemisták körében is érdemes feltérképezni a mediális tárgyak szerepét, és nemcsak múzeumi, hanem más keretek között is. Ezáltal ezek alkalmazása nemcsak egy speciális múzeumi sajátság, hanem kifejezetten egy pedagógiai módszertani, tudománykommunikációs szemléletté is válhat. A múzeumi tapasztalatok és az iskolai oktatásban alkalmazott demonstrációs eszközök felhasználásának összehasonlítása is további kutatásokat biztosíthat.
Távlati tervek között szerepel továbbá annak vizsgálata, hogy nem iskolai csoportok milyen módon használják ki a mediális tárgyak adta lehetőségeket.