Az igekötő + segédige + határozói igenév szerkezet szemantikai vizsgálata a nyitragerencséri nyelvjárásban
segédige
jelentésszerkezet
Nyitragerencsér
Abstract:
A korpusz alapján általánosságban elmondható, hogy
az igekötő + segédige + határozói igenév mint a kompozitumszerkezet egy specifikus
fajtája (LANGACKER 1987: 280; TOLCSVAI 2009: 389) a következő közös
tulajdonságok mentén jellemezhető:
A szerkezet:
a) temporalitást jelöl, folyamatjelleggel, de időben változatlanul;
b) szemantikai szerkezetében az összegző módon feldolgozott eseményszerkezet
és a passzív trajektor profilálódik;
c) időben, módban, számban, személyben és határozottságban lehorgonyozott
(a szerkezet profilmeghatározója a segédige, mely a temporalitást és
az állapot statikusságát adja);
d) a landmark e szerkezetben nem (vagy nagyon sematikusan) profilálódik;
e) a tagmondat állítmányának szerepét tölti be.
Az a feltételezésem, hogy az igekötő jelentéséből a perfektív funkció lesz
előtérben, beigazolódott, ugyanakkor az igekötő a határozói igenévvel alkotott
szerkezetéből megőrizte funkcióit, és a vizsgált szerkezetben a segédigével is
kapcsolatban van. A teljes szerkezetet teszi egészlegessé, s az irányjelentéssel
bíró határozói igeneves szerkezetekben specifikálja a második landmarkot.
A korpuszon belüli belső variabilitás részletes kidolgozása még folyamatban
van. Fontos megjegyezni, hogy mivel a segédige az igető jelentésével is viszonyban van, hátravan még a többi határozói igenév igei összetevőjének eseményszerkezet
szerinti leírása is.