Az igekötő + segédige + határozói igenév szerkezet szemantikai vizsgálata a nyitragerencséri nyelvjárásban

Abstract

A korpusz alapján általánosságban elmondható, hogy az igekötő + segédige + határozói igenév mint a kompozitumszerkezet egy specifikus fajtája (LANGACKER 1987: 280; TOLCSVAI 2009: 389) a következő közös tulajdonságok mentén jellemezhető: A szerkezet: a) temporalitást jelöl, folyamatjelleggel, de időben változatlanul; b) szemantikai szerkezetében az összegző módon feldolgozott eseményszerkezet és a passzív trajektor profilálódik; c) időben, módban, számban, személyben és határozottságban lehorgonyozott (a szerkezet profilmeghatározója a segédige, mely a temporalitást és az állapot statikusságát adja); d) a landmark e szerkezetben nem (vagy nagyon sematikusan) profilálódik; e) a tagmondat állítmányának szerepét tölti be. Az a feltételezésem, hogy az igekötő jelentéséből a perfektív funkció lesz előtérben, beigazolódott, ugyanakkor az igekötő a határozói igenévvel alkotott szerkezetéből megőrizte funkcióit, és a vizsgált szerkezetben a segédigével is kapcsolatban van. A teljes szerkezetet teszi egészlegessé, s az irányjelentéssel bíró határozói igeneves szerkezetekben specifikálja a második landmarkot. A korpuszon belüli belső variabilitás részletes kidolgozása még folyamatban van. Fontos megjegyezni, hogy mivel a segédige az igető jelentésével is viszonyban van, hátravan még a többi határozói igenév igei összetevőjének eseményszerkezet szerinti leírása is.