A tudományos rádiózás vezető trendjei és jövője
Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ
tudománykommunikáció a természettudományban MSc
tudományos újságírás
tudományos rádiózás
rádiózás
Absztrakt:
Elmondható, hogy bevezetőmben említett minden kérdésemre kimerítő választ kaptam riportalanyaimmal folytatott beszélgetéseim során.
A jelenlegi rádiós környezet kialakulásában elsődleges szerep jutott a rádió „háttértevékenységgé” válásának. Ez alapjaiban jelölte ki a rádióadók témaválasztását, hiszen az „odafigyelős” tartalmak – mint például a tudományos ismeretterjesztés – rovására a könnyen emészthető műsorok kerültek előtérbe. Nem véletlen, hogy napjaink tipikus rádióműsora zenei és kereskedelmi rádión fut. A tudomány mindenhatóságába vetett hit eltűnése, a helyette jövő gyanakvás, illetve a terület kommercializálódása sem kedvezett a hiteles rádiós tudományos ismeretterjesztés népszerűségének. A rendszerváltás egyébként is szűkítette a közszolgálati adók lehetőségeit, márpedig a legnépszerűbb tudományos műsorok hagyományosan ezen futottak (nem véletlen, hogy a Szonda korábban tucatnyi munkatársból álló szerkesztőgárdájából mára csak hárman maradtak).
Az ismeretterjesztő műsoroknak olyan közegben kellene pusztán hang alapú kommunikációval helyet találniuk maguknak, ahol tudományos tények egyre sokoldalúbb interpretálása lehetséges egyre több multimédiás megoldással (ilyen például az infografika vagy videó-beágyazás az írott sajtóban, az animáció a mozgóképes anyagokban, és mindkettő előnyben van a közösségi megosztás lehetősége révén). További elvárás lett az on demand információközlés. A hang alapú műfaj válasza ezekre az elvárásokra a podcastek megszületése és – egy hullámvölgyet követő, immár másodszori – felvirágzása lett.
A jó műsor hiteles és érdekes. Utóbbi nagyban függ a riportalany személyétől, mi több, a riport háttérzajaitól, illetve a bejátszott hanghatásoktól. Ma már jóval rövidebb idő áll rendelkezésre, hogy ugyanazt az információmennyiséget közöljük, mint korábban – a jó műsor tehát pörgős, effektusok által törekszik a minél koncentráltabb információközlésre, célját akár úgy is elérve, hogy ismétli mondanivalóját. Zsiros László Róbert példája azt mutatja, bármennyire is meghökkentőnek tűnhetnek elsőre, sikeres koncepciók születhetnek műfajok tudatos keveréséből. A hallgatók számára fontos továbbá a tartalom minél könnyebb hozzáférhetősége, a lejátszás felületének és időpontjának rugalmassága. A legkönnyebben „eladható” témák közé tartozik az űrkutatás, az orvostudomány és a biológia, a hazai kutatási eredmények és a nemzetközi aktualitások bemutatása felkelti az érdeklődést.
A rádió és vele együtt a rádiós ismeretterjesztés a középkorú hallgatóságának körében elért népszerűsége miatt néhány évtizedig még valószínűleg fennmarad, ez sokban függ a technikai újdonságok kompatibilitásától is. A televízió amerikai szerepe jó példa arra, hogy hiába egyre elterjedtebb az on demand műsorszolgáltatás, lineáris adásfolyamra továbbra is szükség van. Az azonban, hogy a rádió hasonló útra térjen – mi több, növelje médiapiaci részesedését – nem kis részben annak a függvénye, hogy képes lesz-e arra a megújulásra, amelynek a gyors információközlés, a kreatív hibrid műfajok és a tudományos műsorok esetében a szórakoztatva tanítás jelentik a zálogait. A podcast a rádióval szemben egyértelműen növekvő népszerűséggel bír, ez nem kis részben a még ennél az alacsony eszközigényű médiaműfajnál is kisebb berendezési szükségleteinek, ezáltal a szélesebb és emiatt gyakran kreatívabb szerzői rétegnek köszönhető. Addig tehát, ameddig a monoton munka közben végzett podcast-hallgatásnál nem születik izgalmasabb megoldás, ez a műfaj szép jövő előtt áll.