Középiskolások bevonása a kutatásba: Természettudományos ismeretterjesztés középiskolásoknak
Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ
Tudománykommunikáció a természettudományban MSc
ismeretterjesztés
természettudományos ismeretterjesztés
Absztrakt:
A kutatásomból kiderül, hogy a középiskolások jelentős hányada érdeklődik a ter- mészettudományos tárgyak iránt, még ha csak annyira is, hogy szívesen néz ismeretter- jesztő csatornákat, műsorokat, szívesen meghallgat egy-egy ilyen témájú előadást. Hiszen ilyenkor kikerülhetnek az iskolapadból, és az iskolai természettudományos tananyag megszűnik egy száraz és nyers egyenlethalmaznak lenni, amit meg kell tanulni, és a ku- tatói életpályával együtt a diákok számára megfogható valamivé válik. Egy-egy ilyen elő- adáson életre kelnek a természettudományos tárgyak, felrobban a tanterem, kigyullad az előadó tenyere, sőt, néha még egy rakétát is útjára engednek. De ha a diákok valóban érdeklődnek a tudomány és kutatások iránt, akkor vajon mi lehet a probléma? Miért nem jelentkeznek többen, akár az ELTE-re, akár az egyes egyetemen kívüli kutatóprogra- mokba? Hiszen ezeknek a lehetőségeknek egyikébe sem olyan nehéz dolog bekerülni. Szükség van egy alap tudásra, illetve azt is nézik, hogy ki mennyire elszánt, és kinek milyen motivációja van a kutatáshoz. Akkor hát hol siklik félre az információ? Miért nem jelentkezik több diák, hogy kipróbálja magát a kutatásokban?
Kutatásom alapján, véleményem szerint a fő probléma mind az ELTE-n indított programokban, mind pedig a magyarországi kezdeményezéseknél leginkább az, hogy nem jut el az információ annyi diákhoz, amennyihez eljuthatna. Pedig mind az Atomcsill, az Alkímia ma és az Észbontó előadássorozat szervezői, mind pedig az egyéb kezdemé- nyezések szervezői rengeteg energiát fektetnek a különböző kommunikációs módsze-
rekbe.
Az Atomcsill szervezőinek fő eszköze a weblap, de az előzetes programját és pla- kátját a nyár végén minden középiskolai fizikatanárnak elküldik, azzal a kéréssel, hogy akasszák ki a faliújságra, és hirdessék tanítványaik között. Hogy ezt hányan teszik meg, abba már nem tudnak beleszólni. Az Alkímia ma szervező szórólapokat nyomtatnak, ta- nári levelező listára küldik az esemény meghívóját, 120-130 iskolába juttatják el a plaká- tot, sőt még a Facebook oldalon is próbálják megragadni a diákokat. Az Észbontó soro- zatot szintén plakátokkal és szórólapokkal hirdetik, valamint tanári levelezőlistákon.
A különböző mozgalmak közül a Kutató Diákok Egyesülete például az összes ha- zai és környező országbeli magyar középiskola igazgatójának, és mintegy ezer tehetséges diákhoz személyesen is eljuttatja a mentorlistát. De ezek a módszerek ezek szerint nem elegendőek, nem a legmegfelelőbbek. Hiszen rengeteg diák így sem hallott ezekről a programokról. Olyan diákok, akiket egyéb- ként érdekelne a dolog, ezzel pedig potenciális jövőbeli kutatókat zárunk ki akartunkon kívül a leendő munkatársaink közül.