Budapest és környékének badeni Echinodermata faunája - taxonómia és paleoökológia
Date: 2015
Subject: szakdolgozat
Őslénytani Tanszék
Echinodermaták
Budafok-Tétény
Budapest
ősmaradványok
paleoökológiai rekonstrukció
geológus MSc
Őslénytani Tanszék
Echinodermaták
Budafok-Tétény
Budapest
ősmaradványok
paleoökológiai rekonstrukció
geológus MSc
Abstract:
A munka során az MFGI Gyűjteményi Főosztályán, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tár őslénytani gyűjteményében, valamint az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékén található 543 példányt számláló tengeri sünből és néhány crinoidea, valamint tengeri csillag váztöredékből álló gyűjteményt vizsgáltam. A példányok a budapesti Örs vezér tér környéke, a Gyakorló utca, a Kerepesi út, a rákosi vasúti bevágás, valamint a Budafok-Tétény-Diósd térség felső-badeni Lajtai Mészkő Formáció feltárásaiból származtak. A részletes leltározási és fotódokumentációját követően a mérésre alkalmas példányokon hosszúság, szélesség (illetve átmérő), az apex és a periproct szélessége, hosszúsága, az állat magassága, valamint az ambulakrális szirmok méreteinek lemérését követően a kapott adatok sztochasztikus vizsgálata történt meg.
Taxonómiai eredmények
A morfometriai értékelés és a példányok morfológiai leírását követően a leletanyag taxonómiai értékelését készítettem el. Az őslénytani rendszerezés a legutolsó, MIHÁLY SÁNDOR által 1985-ben közölttől néhány pontban eltér: a Clypeaster sardiniensis nómenklatúrai prioritások alapján a C. partschii-ba sorolandó. A morfológia alapján a Scutella vindobonensis a Parascutella genusba került. A S. hungarica, pygmea, romani és muelleri fajok a morfológia és a morfometriai vizsgálatok alapján alaki egyezést mutatnak, így indokolt az egy fajként kezelés, ami morfológiai leírások alapján a Parascutella gibbercula juvenilis formái. Az Echinolampas hemisphaericus valid neve az Echinolampas hemisphaerica. A Schizaster hungaricus és rakosiensis a már korábban leírt S. karreri juvenilis szinonimái. Egyes rossz megtartású példányok nem mutatnak fajszintű meghatározásra alkalmas alaki bélyeget, ezért több esetben (pl. Echinocardium cf. deikei) csak a nemzetségbe sorolás az indokolt. Az Arbacina monilis morfológiai bélyegei alapján a Psammechinus genusba sorolandó. Az Amphiope ludovici az elmúlt években publikált taxonómiája alapján az A. bioculata-ba sorolják, ami azonban a morfológia alapján nem indokolt. Így összesen a korábbi 21 faj helyett 15 valid faj maradt.
Összefoglalva taxonómia revízió eredményeimet:
Arbacina monilis (DESMAREST, 1858) Psammechinus sp.
- morfológiai bélyegek alapján (fajszintű meghatározás nem lehetséges)
Clypeaster sp. indet Parascutella cf. vindobonensis (LAUBE, 1871)
- morfológiai bélyegek és mért paraméterek kiértékelése alapján
Clypeaster sardiniensis COTTEAU Clypeaster partschii MICHELIN, 1861
- nómenklatúrai prioritások alapján
Scutella hungarica VADÁSZ, 1914 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829
Scutella pygmea KOCH, 1887 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829
Scutella muelleri MIHÁLY, 1985 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829
Scutella romani MIHÁLY, 1985 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829
- Scutella hungarica, pygmea, muelleri, romani fajok a közös morfológiai jellemzőjük és a mért paramétereik kiértékelése, valamint a nemzetközileg is elfogadott nómenklatúra alapján
Scutella vindobonensis LAUBE, 1871 Parascutella vindobonensis (LAUBE, 1871)
- modern nómenklatúra alapján
Amphiope ludovici LAMBERT, 1915 Amphiope bioculata (DES MOULINS, 1835)
- morfológiai bélyegek alapján
Echinolampas hemisphaericus LAMARCK, 1816 Echinol. hemisphaerica LAMARCK,
1816 sp.
- modern nómenklatúra alapján
Schizaster hungaricus VADÁSZ, 1906 Schizaster karreri LAUBE, 1869
Schizaster rakosiensis VADÁSZ, 1906 Schizaster karreri LAUBE, 1869
- Schizaster hungaricus és rakosiensis fajok a közös morfológiai bélyegek és a modern nómenklatúra alapján
Prospatangus sp. indet Spatangus sp. indet.
- modern nómenklatúra alapján
Echinocardium intermedium LÓCZY, 1877; cf. deikei DESOR, 1858 Echinocardium
- modern nómenklatúra alapján (fajszintű meghatározás nem lehetséges)
Ökológiai eredmények
A taxonómiai tisztázást követően a morfometriai vizsgálatok eredményeinek, a recens analógiák és a térségben az egyéb ősmaradványokon végzett őskörnyezeti értékelések felhasználásával lehetőség nyílt az egykori leülepedési környezet pontosítására. Az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy a térségben az Echinocardium, mint euryhalin
forma jelenléte elenyésző, a domináns alakok normál sótartalomnál fordulnak elő, ezért az ülepedés normál sótartalmú tengerben történt.
A Gyakorló utcai lelőhelyet egyértelműen a Scutellidae-k fajai uralják (több mint 90%), míg az Örs vezér téren a Scutellidae-k már a felét sem teszik ki az aránynak, ezzel szemben második domináns genusként megjelenik a Psammechinus. Itt az egyes taxonok ökológiai igényeik szerint elkülöníthetőek voltak a sekélytengeren belül az aránylag kisebb mélységű (2-10 m: „főhomok”), valamint a mélyebb (10-40 m: „felső mészkő”) területek. A Gyakorló utcában a „felső mészkő” helyett onkoidos mészkő rakódott le, ami nem kedvezett az echinodermaták megőrződésének.
A Kerepesi út térségben három féle fáciesben három különböző fauna együttes található. A molluscás, korallos tömör, cementált, kondenzált kifejlődésű mészkőben az Örs vezér tér hasonló kifejlődésében Schizaster genus dominált, itt pedig a Clypeaster. A faunában mutatkozó különbség oka, hogy az aljzat durvább szemcsés, ami nem kedvezett a Schizasterek ökológiai igényének.
A rákosi vasúti bevágás képződményeiből előkerült tengeri sün együttesek – a kőzet kifejlődések alapján -- az Örs vezér téri előfordulásokkal analóg módon különölnek el.
A Budafok-Tétény térségben a durvább szemcsés közbetelepülések miatt a Parascutella genus nem tudott tömegesen megjelenni, helyükbe az Echinolampasok léptek.
Megemlítendő még, hogy a reguláris tengeri sünök közül csak a kisméretűek maradtak meg. Ennek feltehetően szedimentációs oka van: valószínűleg a kisméretű vázak együtt mozogtak az üledékkel, így könnyebben őrződtek meg.
Mindez összhangban van MOISSETTE és munkatársai (2007) a budapesti bádeni lelőhelyek bryozoa faunájának őskörnyezeti eredményeivel, akik öt környezetet azonosítottak,, melyek közül négy a platform-lagúna, míg egy aránylag mélyebb vízi területet.
A Lajtai Mészkő Formáció igen mozaikos, változatos jellegeket mutat az eddigi eredmények alapján is, ezért a jövőbeni vizsgálatok célja további lelőhelyek Echinodermata faunájának vizsgálata, így a badeni környezet egyre pontosabban megadható
Abstract:
The rich Echinoidea and Crinoidea fauna of the Badenian (Middle Miocene) from Budapest is well known since more than a hundred years. The main aim of this study was to revise historically collected echinoids (in the collection of Geological and Geophysical Institute of Hungary) from the vicinity of Örs vezér square and of Budatétény-Budafok to classify the newly collected fossils, moreover to carry out the palaeoenvironmental reconstruction of the different localities.
Altogether more than 543 specimens were studied from the Upper Badenian Leithakalk Formation, which consists of sandy limestone, calcareous loose sandstone with volcanic clast and/or kalkarenit without terrigenous or volcanic clast.
For the detailed taxonomic establishment morphometric studies were done to recognize and interpret the inter- and intraspecific variability. 15 characters (length, width, height, periproct to peristome, peristome to periproct distance and average length of ambulacrum) were measured on every specimen. Morphometric parameters were analysed with Principal Component Analysis and Ward Cluster Analysis. The ecological interpretation is based on the Badenian Echinodermata literature, recent analogies, taphonomic and facies analysis. The taxonomical revision proved the occurrence of 15 species within 13 genera instead of the previously established 21 species of 13 genera.
Because of the morphometric differences between for example Scutella hungarica and S. pygmea S. romani, S. muelleri are not significant their range on PCA overlaps while in cluster dendrograms the specimens of the two species are mixed. Recently descriptions described these species as the juvenile form of Parascutella gibbercula. Recent morphometric studies confirm this hypothesis.
At the locality Örs vezér Square the occurrence of Clypeaster and Schizaster indicate a deeper water environment with approximately 30 m water depth. The water presumably was non-disturbed based on the presence of Antedon. The specimens are usually larger, and well preserved, while a few hundred meters away at the locality Gyakorló Street the dominant genus is the small Parascutella (80%). This form prefer shallow water environment. The presence of P. gibbercula suggest a very shallow (0-20 m) environment. Based on the ecological requirements of Echinoderms a deeper water bioherm and a calm lagoon environment were detected.
The recent study served important new data about the taxonomical and ecological variability of the last representatives of the Central Paratethyan Echinodermata fauna.